Mottó:
“Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt.” (Márk 11, 12-14.)
Egy fekete madár ült
mozdulatlan a karodon.
Képzelt képeid,
akár a testetlen angyalok,
pontosan sebeznek.
Szüreteld éjeinket!
Új gyötrelem fogan.
Amíg halott nem leszek.
szikkadt ereket,
aszály verte földet,
kegyetlenség rágta gyökereket
nem fogad magába
a végtelen
búra alatt sorvadt
hűvös kérgű facsemetét
szárazra vetnek.
De te sem fogsz megistenülni!
Arcod folyton megújul,
ahogy a gyík farka
minden metélés után.
Földhöz tapadt
buja érzékeid
a halál évszakai nem borzolják.
Egy indigókék, szilárd kövű kockában
amíg egyetlen isten sem jött el
ott voltál
mindvégig a semmi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: